Szombathely, 1950.
Tanulmányai:
- Képző- és Iparművészeti Gimnázium (1964-1968)
- BME Építészmérnöki kar (1968-1973)
- BME Műemlékvédelmi szakmérnöki szak, posztgraduális képzés (1976-1978)
Munkahelyei:
- Magyar Televízió (1973-tól);
Képzőművészeti Osztály, szerkesztőgyakornok, szerkesztő-riporter (1973-1988), Képzőművészeti Szerkesztőség, osztályvezető (1988-1991), Képzőművészeti Produceri Iroda, producer (1991-1993), Képzőművészeti és Építészeti Stúdió, stúdióvezető (1993-1994), IKSZ Stúdió Képzőművészeti Rovat, rovatvezető (1994-1997), Magyarország 2000 Szerkesztőség, főmunkatárs (1997-1999), MTV kulturális igazgató (1999) Elnöki tanácsadó (1999), MTV főmunkatárs (2000-től) - 1996-1997 között az OTTHON című lakberendezési folyóirat főszerkesztője,
- 1998-ban a Magyar Hírlap Stílus című mellékletének főszerkesztője,
- 1998-2000 között a Népszabadság „Szín&Vonal” – otthon, kert, építészet című mellékletének felelős szerkesztője.
Negyedéves építészhallgató volt, amikor végleg elhatározta, hogy a diploma megszerzése után a szakma televíziós népszerűsítésére vállalkozik. Építészetről, pláne építőművészetről a 70-es évek derekán, a házgyári termelés „nagy korszakában” nem beszélt senki, a tervezőirodák névtelenségében dolgozó építészek a nagyközönség előtt ismeretlenek voltak. Hittel és nagy buzgalommal kezdte el a műsorszerkesztői munkát a Képzőművészeti Szerkesztőségben. Azonnal lelkes segítőtársakra talált, az építészek többsége örömmel fogadta, hogy van valaki, aki nyilvános fórumot teremt e hosszú ideje méltatlanul a perifériára szorított művészeti ágnak. Hamar megismerhette a szakma jeleseit, akik egyenrangú partnerként fogadták el, és az Unokáink is látni fogják című sorozat nemsokára sokak érdeklődésére számító közüggyé válhatott.
A Magyar Televízió történetében matuzsáleminek mondható sorozat négy évtizeden át jelent meg a képernyőn. E sorozaton túl, a szerkesztőnő számos egyedi műsora szól a hazai és nemzetközi kortárs építészet aktuális problémáiról, változásairól, az építészettörténet kiemelkedő alakjairól.
1975 óta tudósít az Építészek Nemzetközi Szövetsége, az U.I.A. háromévente megrendezésre kerülő kongresszusáról, amelyeken kezdetben csak a Magyar Televízió forgatócsoportja vett részt, s a külföldi résztvevők akkor nem kis irigységgel jegyezték meg, hogy náluk a miénkhez hasonló építészeti műsorok ismeretlenek.
A szerkesztőnő így összegzi több évtizedes ismeretterjesztő tevékenységét: „Amit fontos eredménynek tartok, hogy az eddig elkészült közel háromszáz építészeti témájú műsor nyomán a nagyközönség előtt ismertté váltak a szakma képviselői, akik segítettek eligazodni az építészet felemelő, s olykor lehangoló világába, akik az emberek ízlését formálták, véleményét alakították, akik alapvetően befolyásolták életünket, környezetünket, hangulatunkat.”
Szakmai díjak és kitüntetések:
- Elnöki Nívódíj – Unokáink is fogják látni című műsorért
- Emlékplakett – Az építészet televíziós népszerűsítéséért (1979)
- Elnöki Nívódíj – Üzbegisztán-sorozat (1983)
- Sajtó Nívódíj (1986)
- Elnöki Nívódíj – az Ybl-bazárról készült film nemzetközi sikeréért (1989)
- Kós Károly-díj (1994)
- Dercsényi Dezső-díj (1995)
- Akadémiai Újságíró-díj (1997)
- Táncsics Mihály-díj (2000)
- Ybl Miklós-díj (2005)
- Prima Primissima Díj (2006)
Szakmai közéleti tevékenységei:
- 1984-től a Magyar Építőművészek Szövetségének tagja,
- 1987-től a CICA Comité International des Critiques d’Architecture / az Építészeti Kritikusok Nemzetközi Társaságának tagja.
Publikációi:
- Unokáink is látni fogják (Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1978)
- Major Máté – Osskó Judit: Új építészet, új társadalom 1945-1978 – dokumentumkötet (Corvina Kiadó, 1981)
Források: